A társasjátékokat én is nagyon szeretem

Mindenkinek van valami hobbija. Van, aki múzeumba jár, vagy olvas, esetleg fotókat készít. Számtalan dolgot fel lehetne itt sorolni. A férfiak például nagyon szeretnek horgászni. Én ki nem állhatom. Nagyon unalmasnak tartom, de hát egyszerű erre a megoldás: nem kell horgászni járni akkor. Én játszani szeretek, imádom a társasjátékokat. Mondjuk, kártyázni és sakkozni nem tudok, az valahogy sosem kötött le, így aztán a szüleim megtanítani se nagyon tudtak, mert sose figyeltem oda rájuk, amikor eközben beszéltek.

A társasjátékokat már kiskorom óta imádom, én nagyon jól el tudok velük játszani akár órákon át. Legjobban nem is tudom igazából, hogy melyik a kedvencem, mindegyiket szeretem, a lényeg, hogy felváltva játszunk vele, mert különben megunom, ha mindig ugyanazzal játszunk, és nem váltogatjuk őket.

A szüleim kiskoromban sokat játszottak velem, ők is szerették ezeket a játékokat. Most már inkább csak a barátaim és a párom játszik velem, ha éppen kedvet kapunk hozzá. Apukám most próbál rávenni, hogy megtanuljak pókerezni, de még egyelőre odáig nem jutottunk el. Emlékszem, amikor kisebb voltam, nagypapával sokat sakkoztak, és én mindig csak ámultam, hogy mit csinálnak, és mi lehet a szabály, mert én semmit nem értettem belőle. De mivel én közben nem játszottam, a bámulást elég hamar meguntam, ez lehet az oka annak, hogy aztán sosem tanultam meg rendesen sakkozni. Na, majd egyszer!